Óvatos léptekkel sétáltam fel az épp induló buszra. Az előttem bénázó barátnőmet figyeltem, és magamban röhögte megy sort. Mikor feljutottam mindhárman helyet keresni indultunk.
- Itt egy 4 - es! - hallom Ákos hangját a tömegből. - indulok is felé.
Elfoglaljuk a helyünket, majd a maradék ülésre a táskákat dobáljuk le.
Mellém Fanni, elém Ákos ül. Ők elkezdenek beszélgetni, én inkább kimaradok az ilyenekből, így a vonat mellett elsuhanó tájat figyelem.
Dombok, szőlőskertek, tehenek, majd végül beton. Beton, beton, beton. Ugyanis beértünk a városba.
És megérkeztünk.
Megvártuk, még mindenki lesétál, mi utoljára indultunk meg.
Egy kis séta, és megpillanthattuk a mosolyt érdemlő feliratot.
Kalandpark
Orbitálisan nagy sor állt, de mi előre lefoglalt jegyesek voltunk, így mehettünk oda, ahol alig 3 emberke álldogállt.
- Jegyeket - mondja unottan a pult mögötti nő. Odanyújtjuk neki, majd csigalassúsággal elkezdi odanyomni valamihez, késöbb pedig átnyújtja a karszalagokat. Gyorsabban ez nem ment volna? mondom magamban.
Amint belépünk a hatalmas kőkapun egy hullámvasút tárul elénk.
- Ilyen szokott lenni a kalandparkokban? - mutatok rá. Válaszul mindkettőjüktől egy válrántást kapok.
- Menjünk a nagypájára! - dobom fe laz ötletet, ne csak álljunk.
- Oké! Az nagyon jó! - mondja a fiú majd megindulunk.
Nem véletlenül hívják nagy pályának. Nem is nagy, hatalmas! Szerintem olyan 300-500 m átmérüjű lehet kb.
Az napernyő alatt ükő pasi odamegy hozzánk, és felcsatol minket a pályára.
Fanni megy elől mögötte én, és a sereghajtó Ákos. Vagyis sorhajtó. Vagy mi...
Az első akadályon ilyen fahinta szerűségek lógtak, csak szélesebbek. A két kötél között, ami tartotta ezeket ment végig a drót, amire fel voltunk akasztva.
- pff... de könnyű! - röhögi el magát Fanni. Ami azt illeti...
Rálép az elsőre. Elbízza magát, így az megcsúszik, így most kissebb spárgában van a kettő között. megmarkolja a fadarabot tartó kötelet, és felhúzza magát. Még három ilyen, és követem a példáját. Aha, majdnem....
Szétvágja a bőrét az.. az a nemtudomhogyhívják és mivel semmibe nem kapaszkodik leesik. Utánakapok, de hátrébb vagyok. Ott lóg, a kezéből ömlik a vér, és ne mtud mit csinálni. Aztán mégrosszabb lett... A drót, ami elvigel "szuper biztonságos, és erős" elszakad, a barátnőm 2 m-t zuhan. Rögtön visszafordulok, lecsatolom magam, és rohanok hozzá. Ákos hívja a mentőket, ugyanis Fanni nem mozog.
- Te jó isten Fanni, úristen, jól vagy?! - a sírás kerülget, a szivem dobog, gyorsabban mint valaha.
A barátnőm nem mozdul, én mellette kuporgok. Mire kiérnek a mentők elég szép tömeg lesz körölöttünk, a tulajja legyütt.
- Mi a büdös franc történt itt?! - idegeskedik.
- A kötél - hüppögöm - el, elszakadt és... le... - nem fejezem be. Az egyenruhás férfiak rárakják Fannit a mentőautóba. Engem felkisérnek, így egész úton mellette megyek.
Felhívom a szüleit, szipogve elmondok mindent, azt is, hova kell jönniük. Aztán Ákost is.
- Jössz? - kérdezem sírós hangon.
- Hogyan? Busszal? - röhög fel kínosan.
- Gondolom a Kalandpark jön valami cuccal kárpótlásul, kérd meg elvisznek e.
- Könnyű azt mondani... Megkérdezem, ha igen, akkorott találkozunk - ezzel le is teszi a telefont.
Még vagy két percig bámulom a készüléket, míg meg nem érkezünk.
Ne mtévedtem, ugyanis a váróteremben már ott van Ákos és pár alkalmazott.
- Mit hoztak? - érdeklődök.
- Virágot, és 4 ingyenes belépőt a parkba. Tudod ki megy vissza ezek után... - suttogja.
Beszállítják Fannit, mi meg ott várunk fél, 1 majd másfél órát, mikor bemehetünk.
Fanni nyüszögve vergődik az ágyán.
- Jól vagy?
A szobába belép Ákos is, és ugyanazzal a kérdéssel bombázza le.
- Jól vagy?
A barátnőm csak nyög erre egyet, majd megosztja a mindigi véleményét.
- Sablonos kérdés. Bár, mondjuk, ha Dóri lenne a korházban, úgy is megkérdezném ém is... De a helyemben ti jól lennétek??? A kezed felkaszagolja egy vasdarab, emiatt leesel. A téged tartó kötél elszakad, és törtött szinte mindened?
- Csak a jobb lábad, meg 2 bordád... - próbálja menteni a eznemismenthetőt a balomon álló fiú.
Az orvos közölte velünk, hogy benttartja 1-2 hétig a lányt, majd szüleinek is vázolta a helyzetet. Ők hazaszállítotak minket, mi megköszöntük.
Otthon mindent elmeséltem anyának, aki ijedten kapott szájához. Én pedig fáradtan dőltem be az ágyamba.
